Molnár B. Tamásnak nemcsak a magyar konyha illúzió hanem a magyar zöldségtermesztés is!

szeptember 29, 2008

Illúzió, hogy világhírű a magyar konyha - mondta Molnár B. Tamás gasztronómiai szakíró az InfoRádió Aréna című műsorában.

A levél egy olvasótól : "Voltam egy megbeszélésen, amit a Molnár B. Tamás és csapata szervezett. Ott voltak mindenféle éttermek vezetõi, illetve a másik oldalon pedig a magyar termelõk. A probléma ugye az, hogy szegény éttermek külföldrõl hozzák az árut, mert csak ott szép. Miközben pedig a magyar termelõk külföldre adják el. Ami vicc.

Ennek a kezdeményezésnek az volt a célja, hogy találkozzon az igény és a kínálat. Volt egy termelõ, mondta, hogy õ bio zöldségeket termeszt, mondják meg, mit akarnak, és akkor azt ültet. Bármit. Erre a Molnár B. Tamás azt mondta, hogy sajnálja, de nem hisz a bióban, az nem jó..... Azt hittem, rosszul hallok......!!!!
A termelõ pedig elmondta, hogy itt egyszerûen arról van szó, hogy vegyszerek nélkül, tiszta földben termeszti a dolgait, ettõl az ízük is más, és ha Ausztriában megfelelõnek találják, mert ugyanis oda viszi ki, akkor valószínûleg az itthoni piacon is megállná a helyét. "

....."Te azt felejted el, hogy a magyar ember szeret sírni és lehúzni mindent. Mi szegények vagyunk, a szocializmus alatt kinyírtak minket, már semmi nem a régi, minden ehetetlen és szar, a szakácsok sem tudnak semmit... Ez így a Molnár B. féle vonal alapja. És akkor megcsillantja, mint a távoli és elérhetetlen tündérmesék híres chef-jeit, az emberek pedig álmodoznak, és azt mondják, bezzeg ott, igen, ott van kulináris kultúra meg igény, és meg is engedhetik maguknak. Mi pedig, szegények, brühühü...

Ha te pedig ifjú titánként, aki megjárta a világot, látott sokat, és most kellõ távolsággal tudja a magyar helyzetet nézni, ráadásul lendületesen és pozitívan találsz beszélni errõl, akkor te nem férsz bele abba a képbe, amit ez a síró-rívó, álmodozó-nosztalgiázó csapat szeret vagy megszokott.

Szóval a kezdeményezés szerintem jó, de amint van valami pozitívum, csavarnak rajta egyet, hogy lehessen siránkozni. És ezért szúrja az emberek szemét, hogy te nem siránkozol. Hanem látod a pozitívumokat, és tenni akarsz.

Szép napot!"
-----------------------------
kapcsolódó cikk angolul: http://www.chew.hu/new_restaurant_guide_exception.html


..

Read more...

A válság nem létezik ! 3 részben

szeptember 17, 2008


Gasztronómiai válságban vagyunk! Hallottam már Kaliforniában, majd próbáltam megérteni, mégis mire gondolnak azok akik ezt híresztelik? Mi okozhatja ezt a megoldhatatlannak tűnő türelmetlenséget? Képekben láttam! A Kárpát-medencét, a földet ahol minden csúcsminőségben terem és a szürkemarhát, a mangalicát, a dolgozó parasztot. Biztos van még ilyen!

Támogasd a kistermelőket, amennyire csak lehet a saját környezetedben költsd a pénzed! Igy a pénz amit elköltesz a közvetlen környezetedben marad, segíti a fejlődésben, szépíti és fejleszti azt! Ha a piaci kofának lesz elég pénze, hogy lekiismeretesen megtermelje a zöldségjét, sajtját, nevelje állatait, stb. és felutazzon a hétvégi piacra, hogy eladja termékeit, akkor ez jelenti majd a magyar gasztronómia virágzását! Nem az, ha tele van vendéggel a gyorsétterem és a rengeteg többi olyan vendéglátó egység, ami ugyancsak tömegtermelésből származó, igénytelen minőségű alapanyagot használ ételkészítéshez! ...tovább !

Read more...

Somogyi

szeptember 16, 2008

http://www.sonline.hu/index.php?apps=cikk&cikk=175383&fr=sh

Somogyi Hírlap, Vas András 2008. szeptember. 16., 15:34


"A siófoki szakács 1998-ban huszonöt esztendősen tette át székhelyét Kaliforniába és az idén nyáron döntött úgy, hazatelepül. Egy évtized alatt nagyot változott a világ, ám számára nem csak a harmadik évezred Magyarországa jelentett kihívást, hiszen, hogy beszerezze a szükséges papírokat, meg kellett küzdenie a különböző hivatalokkal is.

– Amikor utánvéttel átvettem az utolsó igazolványomat, a jogosítványt is – mondta a jelenleg Budapesten, Pasaréten élő szakács –, úgy éreztem magam, mint egy tündérmesében: bekerültem az ország és az egész EU adminisztrációs rendszerébe. Igaz, elég hosszú mese volt, hiszen három hónapot töltöttem gyötrelmes és kilátástalannak tűnő várakozással különböző önkormányzatoknál.

Például honosíttatni akartam a kinti jogosítványomat. Kitöltöttem minden papírt, beadtam az ügyintézőnek, aki kihajolt az ablakon, s megkérdezte: ugye nem akarom vele elhitetni, hogy ez egy valódi amerikai vezetői engedély... Így hát inkább kértem egy magyart. De sajnos, azt tapasztaltam a többi helyen is, hogy hiába minden papír és jóindulat a részemről, a hivatalnokok keresik az alkalmat, hogy belém kössenek, hogy veszekedhessünk.

Utólag belegondolva persze már Szűcs László is tudja, ő volt a hibás. Hiszen megirigyelve budapesti ismerőseit szinte betegesen, kapzsi módon minden lehetséges igazolványt fel akart halmozni: lakcímkártyát, személyit, tb-kártyát, jogosítványt, no és természetesen az adókártyát. Utóbbinak kiemelt fontosságot tulajdonított, mivel még életében nem adózott...
– Az Egyesült Államokban nincs törvény a személyi adózásra – kalandozott el egy pillanatra –, ennek ellenére sztahanovista módon minden április 15. előtt mindenki gondosan lezárja és postára adja az adóbevallását. Kellemes meglepetésemre az APEH-kártya beszerzése idehaza is csak néhány pillanatig tartott...Bezzeg a többi. Valamennyi okmányért napokat állt sorban: nyilatkozat nyilatkozat hátán, pecsét került a pecsétre, illeték az illetékre. – Egyelőre nem is nagyon érzem át, mire jó ez a rengeteg igazolvány – folytatta Szűcs László. – Azt például már tudom, hogy illegálisan bevándorolt cimboráimat szemrebbenés nélkül meglátogathatom az EU összes fegyházában... Ja, és fontolgatom egy komolyabb pénztárca beszerzését, olyan szétnyitható, műanyag ablakosra gondoltam, amelyben sérülésmentesen tudom majd tárolni értékes irataimat. A farzsebemben, a nyeles fésű mellett fogom hordani, s biztonsági lánc is kell rá...

Amúgy a papírok utáni járkálás kivételével az egykori siófoki szakács remekül érzi magát Magyarországon. Gasztrofesztiválokra jár, élvezi a budapesti pezsgést, s ha némi nyugalomra vágyik, leruccan édesanyjához Nágocsra. Ahol a hatalmas kertben kapálgat, füvet nyír.
–Anyukám néha megy csak boltba, legtöbb esetben azt eszi, amit a kertben megtermel – avatott be a vidéki mindennapjaiba. – Nem használ kukát, a legtöbb hulladék a komposztra megy, a többit meg elégeti a búbos kemencében. Fával fűt, ugyanis a gázt nem tudná megfizetni. Kútja is van, hasonló okokból. Lehet, hogy majd összeütök neki egy kisebb atomerőművet is a villanyszámla miatt... – tette hozzá pikírten. – Sokat változott az ország tíz év alatt: sokkal jobb és sokkal rosszabb hely lett. Ismét magyarokkal van tele a Balaton, ám esténként az utcák és a vendéglátóhelyek üresek; kilenc után olyan kihalt minden, mint 20 éve Csehszlovákiában és az NDK-ban. Nem láttam vidáman nyaralni, szórakozni a középosztálybeli családokat, de azt mondják a barátaim, ne is keressem őket, mert már nincsenek. Viszont az üdülési csekkel a nagyvállalkozások potom százezrekért megfelelő színvonalon üdültetik a dolgozó népet. Ilyen sem volt korábban..."

Read more...

Peru: Cabanaconde, Arequipa és egy kis Cuzco

szeptember 13, 2008

Egy magas szikla végére kikúszva várakoztunk a kondorkeselyűre, lógattuk a lábunkat a mélységbe és álmodoztunk hogy egyszer majd visszajövünk ide egy lélektisztító vadsátorozásra. Colca Canyon lett utazásunk legemlékezetesebb állomása, ami tökéletes vidék azoknak akik a nehéz túrázást kedvelik. A faluból kétórás, meredek ösvény vezet le a kanyon legmélyebb pontjáig amit Sangalle-nek neveznek és igazán pazar környezetben, forrásvízben úszkálhatsz 9 Sol-ért (3 USD). Ez az Oázis olcsón kínál bungalow-t és kempingezési lehetőség is van. A kanyon háromezer méter mély, viszonylag keskeny így igencsak felfele kell szemlélődni ahhoz, hogy meglásd a szemben húzódó hegyvonulat derekába épített két inka falvat. Látványuk mesebeli. A falvakhoz vezető ösvények össze-vissza kacsgaringóznak a magasságban, az út napokig tarthat odáig.
Búcsúzva az Inkáktól, a főtéren megpillantottunk egy magas oszlopon pihenő kondorkeselyűt! Így végre elégedettek lehettünk annak ellenére, hogy csak egy fából faragott hasonmást látunk. Az utolsó percek kezdődtek amikor egy koszos helybéli kisfiú -ajándékként- bepózolt a kameránk elé a megszeppent lánytestvérével. Ártatlan napégette mosolyukat a mai napig is szívünkben őrizzük. Nem maradt több időnk, a helyi járatos "csirkésbusz" motorja már javában szennyezte a ropogós hegyi levegőt. Rögtön indultunk is .... tovább .

Read more...

Dél America ~ Peru 4.rész

szeptember 06, 2008

A taxiba szállás olyan mint egy tonhal árverés a Tsukiji-i halpiacon. Nem! Annál is sokkal rosszabb. A hostelból kilépve pillanatok alatt előttünk termett egy ordibáló sofőr tömeg. Kiabálás, lökdösődés (megpróbáltunk együtt maradni). Ez a szituáció teljesen új volt, csak figyeltünk és próbáltunk valami értelmeset kihámozni a hangzavarból. A tömegen keresztben átgyalogolt egy zsebtolvaj, furakodott, súrlódott a kezemben tartott női táskával, mire hirtelen meglöktem. Megvetően rámnézett, továbbment. Fárasztó volt az egész, Kata elkezdett kiabálni: menjünk, menjünk!

Valahogy kinavigáltuk magunkat ebből a kaotikus tömegből és választottunk egy taxist, csomagok hátra, mi is bent ültünk már amikor hangos kopogást hallottunk. Három egyenruhás állt a taxi mellett! Sofőrünk engedély nélkül fuvarozott, így a hatóságok lekapcsolták és azonnal el is vitték. Nekünk bajunk nem lett, de ezzel letettünk a taxizás örömeiről. Célunktól (a buszmegálló) hat sarok és a gyorsforgalmi úton egy hídátkelés választott el, így nem lett volna szép tőlünk ha még egy taxist börtönbe juttatunk.

Rakd vissza a szereléked és vonszold magad előre. Igyál egy Piña-t és fogd már be végre! Nem egészen ezt a vigaszt kerestük ezen a világjárás "gone awry-n", de úgy gondoltuk, hogy már kezdjük megérteni a dél-amerikai stílust.

Tizennégy óra buszozás után Arequipa-ba érkeztünk és azzal kezdtük, hogy beültünk egy gyümölcsbárba. Ott vígan nyalogathattuk sebeinket, a friss levek Piña-val (ananászlé), papaya-val kezdődtek, majd jött egy pohár rostos kiwilé és újra egy habos piña. Fillérekbe került.

Reggel nyolc körül ....... tovább.

Read more...

Étteremkalauz - amikor a hóhért akasztják...

szeptember 02, 2008

Na, ezt is megértük. Eljött közénk a kulinária-megmentő, Molnár B. Tamás, aki nagy szerényen azt állítja, hogy "ő dolgozta ki Magyarországon az étteremminősítés alapjait". Bocsánat, "felkérték rá". De ki kérte fel rá? Hállelúja. Éljen a Gasztro-Messiás-Wannabe-Miszter. Pedig ő nemes egyszerűséggel csak kopipésztelte a Gault Millau alapjait, de lehet, hogy csak a nagybőgőtől nem látta meg az "erdőt": egy mercédesz-konstrukciót nem illik elcsaklizni, ráadásul oda beilleszteni, ahol Ladák, meg Trabantok furikáznak.

Kedves Molnár B. Tamás az NSZK-beli intézményekben nagybőgőzött és ott látott egy-s-mást. Namármost, mi is láttunk egy-s-mást, például szélvédőn szétplaccsant agyvelőt is, ugyanakkor semmi nem jogosít fel minket arra, hogy az agy specialistájaként tüntessünk fel magunkat. De hát nálunk, a hamis messiások és a gagyi világában ez is lehetséges. Úgy látszik, Molnár „Novelküzin” B. Tamás meghozta számunkra a világosságot, mert mi itten eddig valóban Bornírt Sötétségben ültünk, bizony ám. Márpedig a képeken feltüntetett személynek mi nem hiszünk. Illetve egy dolgot talán mégis: az idei vizespóló versenyt bizonyára megnyerné az úr.

És akkor most az étteremkalauzról.
Valahogy nem passzol a Bornírt Sötétséghez. A sértett vendéglősök meg a pici öklüket fogják majd rázni Molnár B. Tamás felé. A kalauz semmit nem árul el a tesztelőkről, titkos mecénásokról. Mert az a gyanúnk, hogy nincsenek is ilyenek. A MOL évek tárgyalásai után sem érezte úgy, hogy itt az ideje és helye a hasonló kezdeményezésnek. Jól tette. Igaza van. Molnárék az egyéni véleményüket tolják az előtérbe, és mindent megengednek maguknak – a Gault Millau és a Michelin rendszere mögé bújva. Jó, hogy a „novelküzin” kiveri a szemünket a kalauzban mindenhol, csakhogy Molnár B. Tamás zsigerből utasít vissza minden mást, ami nem az. Mert nem gondol rá, hogy a rántott hús is lehet finom, ami ráadásul egy arab eredetű étel, nagy kört futott be Arabisztánban, aztán a Balkánon, majd Itáliában, végül Ausztriában - mire elért a Bornírt Sötétségbe. Mihozzánk. A könyvben vannak potentátok, és vannak céltáblák. Példákat nem hozunk. Nem lenne illendő. Az ételeknek ipari cukorborsó íze van. Ez a mondat egyáltalán nem illik ide. Sebaj. A könyvben is vannak ilyenek.A gasztronómia nem olyan, mint a betonkeverés, ahol a késztermék – a beton – vagy köt/vagy nem köt (tehát vagy JÓ, vagy NEM JÓ), hanem érzésekről szól, ízekről, régmúlt korok újraértelmezéséről, történelmi, földrajzi és kulturális kitekintésekről, egyéni élményekről, fűszerekről, és emócióról. Rólunk szól. Nem Molnár B. Tamásról.

Egyébiránt gratulálunk a kezdeményezéshez, tényleg van benne egy-két nagyon jó tesztelő, meglátás, felismerés – csak először a baltát vegyük ki a gasztronómia arcából, majd inkább szikével farigcsáljunk kicsit, meg zseblámpával is világíjjunk oda, hogy lássunk is valamit abban a fene nagy Bornírt Sötétségben.

Üdvözlettel:
A rántotthústól elhülyült Anton Ego, és csapata

Alexandra étterem- és borkalauz 2009

Read more...

A betegségek fő okai:

1. A vakcinák (károk az agyban és az immunrendszerben)
2. Állat-alapú étrend
3. Mesterséges édesítőszerek (aszpartám, Splenda, stb.)
4. Ízfokozók (például MSG).
5. Transzzsírok vagy (részben) hidrogénezett olajok.

Egyéb egészségügyi veszélyek:
- Fogászati amalgám (50%-os higanytartalom)
- Fluorid (fogkrémben, ivóvízben)
- Alumínium (a vakcinák, a dezodorok, konyhai felszerelés)
- Nátrium-lauril-szulfát (fogkrém, sampon)
- A fényvédő krémek (alumínium tartalom)
- Biszfenol A vagy BPA (műanyag flakon stb.)
- Szója, vagy szója termékek (tej, liszt, tofu, stb.)
- Cukor (elnyomja az immunrendszert)
- Repce Olaj (számos étterem használja)
- Koleszterin-csökkentő gyógyszerek (sztatinok)
- Magas fruktóz kukorica szirup
- Genetikailag módosított (GMO) élelmiszerek
- Számos élelmiszer-adalékanyagok (E-számok)
- Pszichotróp (SSRI) gyógyszerek
- Stimulant (ADHD) gyógyszerek
- Ftalátok (puha műanyag)
- Mobil és vezeték nélküli telefonok
- Szintetikus légfrissítők
- Teflon (konyhai felszerelésben)
- Mammográfiai vizsgálat
- WiFi sugárzás
- Mikrohullámú sütő
- Növényvédő szerek

Ezeket az információkat az orvosok általában figyelmen kívül hagyják, arra vannak képezve, hogy a tünetek "kezelésére" drága gyógyszert ajánljanak, ami sok mellékhatás okozója.

LA Events:

Project Camelot interjúja: Jane Burgermeister